A héten több nyilatkozatot is hallhattunk az érintettektől, mely szerint a honi labdarúgók nincsenek hozzászokva a heti két tétmérkőzéses terheléshez. Előbb Szivics Tomiszláv mondta el a Krasznodar elleni meccsre készülve, csapatának szokatlan a csütörtök-vasárnap ritmus, majd pedig Kondás Elemér, a Debrecen edzője fakadt ki a sok fanyalgó miatt a BATE Boriszov elleni első mérkőzést követően. A debreceni szurkolók ugyanis nemtetszésüknek adtak hangot különböző a fórumokon, hogy miért kell pihentetni a komplett kezdőcsapatot a bajnoki mérkőzésen, főleg egy olyan nagy presztízsű keleti rangadón, mint a Nyíregyháza elleni múlt heti mérkőzés. „Megpróbálunk frissíteni, most mondanám a fanyalgóknak, akik kifogásolták, minek kell pihentetni, hogy a BATE ezelőtt sem játszott bajnoki meccset, és a héten sem fog. Ők ennyire tudnak készülni, nekünk a múlt héten és most is bajnokink lesz. Úgy kell forgatnunk a játékosokat, hogy lehetőleg jövő kedden és most pénteken is legyenek friss emberek" - fogalmazott a mester a győztes mérkőzés után. Ha valaki ismeri Kondás trénert, tudhatja, keményfejű, határozott edző, aki nem enged a nyomásnak, így vélhetően a pénteki, MTK elleni bajnokin is a cserék kapnak szerepet. Végül pedig a DVSC magyar válogatott középpályása, Szakály Péter nyilatkozott a hatharom.com-nak, aki szintén elmondta, a magyar csapatok nincsenek igazán hozzászokva ehhez a terheléshez, így nem meglepő, ha a bajnokságban rotálnak a nemzetközi kupákban is érdekelt klubok.

A szakvezetők hajlamosak azzal megmagyarázni rossz eredményeiket, hogy a többfrontos küzdelemben az idény végére elfáradnak a játékosaik, hiszen helyt kell állni a Ligakupában, a Magyar Kupában, a bajnokságban, sőt egyeseknek még a válogatottban is. Megvizsgáltuk, vajon jogosak-e ezek az érvek? Kiszemeltük néhány hazai topcsapat alapemberét, és összehasonlítottuk külföldi sztárcsapatok legfontosabb játékosaival (a statisztikákból kihagytuk a ligakupák küzdelmeit, az adatokat a Transfermarkt.de honlapjáról vettük át).

A táblázatból a legszembetűnőbb talán a kupamérkőzéseken való szereplés. Koke és Lewandowski közel 500 perce beszédes szám, míg a bajnok Debrecen tavaly talán legstabilabb embere, Zsidai László csak az elődöntő első mérkőzésén kapott szerepet. Egyébiránt a Ligakupa figyelmen kívül hagyása némileg ferdíti a statisztikákat, hiszen amíg a magyar sorozatban a csapatok még sokszor a döntőben is a cserejátékosokkal állnak ki, addig Angliában nagyobb jelentősége van a Capital One sorozatnak.

Másik érdekes adat lehet, hogy a játékosok milyen időközönként lépnek pályára egy idény során. A statisztikában nem szerepelnek a különböző felkészülési találkozók, szuperkupák, illetve ligakupák sem.

A fenti statisztikából kiválóan látszik, hogy a külföldi sztárklubok később kezdik a bajnokságot, korábban fejezik be azt, és sokkal több meccset játszanak a nemzetközi kupaküzdelmek miatt. A magyar bajnokság rajtjának későbbre tolását nem tartom jó ötletnek, hiszen akkor csapataink nem lennének meccsben az első néhány nemzetközi találkozóra, viszont a június eleji zárás irreálisan kései. Ugyanakkor sajnálatos módon a hosszú téli szünettel jelenleg nem lehet mit kezdeni, hiszen decembertől február-márciusig sokszor teljesen alkalmatlanok a pályák a találkozók megrendezésére, leesik néhány szem hó, és sok vidéki helyszínen a talaj már életveszélyessé válik.

Miközben összehasonlítjuk a magyar labdarúgók és a külföldi topbajnokságok meghatározó játékosainak játékperceit, azt sem szabad elfelejteni, hogy amíg egy Chelsea vagy Juventus költségvetésében nem számít olyan jelentős összegnek még egy BL-győzelem sem, addig a magyar csapatok esetében egy esetleges csoportkörbe való bejutás több mint hárommilliárd forintos bevételt indukál, ami mondjuk a Debrecen esetében közel négyéves költségvetésnek felel meg, de még a Videotonnál is több mint egy idényre lenne elegendő a gázsi. Csak viszonyításképpen, a Bayern München éves költségvetése nagyjából 114 milliárd forint, míg a 2013-as Bajnokok Ligája-győzelem összesen 11 milliárd forintot hozott a konyhára. Ebből tehát leszűrhetjük, nem véletlen, hogy a magyar csapatok simán beáldozzák a bajnoki szereplést, ha van esélyük odaférni a pénzeszsákhoz, ezzel hosszú évekre biztossá téve jövőjüket.

De mi lehet a megoldás a fenti problémára?

A bajnokság lebonyolítási rendszerének és struktúrájának teljes átalakítása. A 16 csapatos NB I nem reális, ezt könnyű észrevenni. Sok a tét nélküli, színvonaltalan mérkőzés, főleg a bajnokság hajrájában. Én úgy gondolom, a skót Premier Leauge rendszere igazodik legjobban a honi labdarúgáshoz, a 12 csapatos első osztály bőven elég lenne itthon is. A 3x11 mérkőzés lejátszása után alsó- és felsőházra oszlanak a csapatok, és a maradék 5 fordulóban dől el a bajnoki cím, illetve a kiesés sorsa. A skót bajnokság - ahogy a magyar sem - nem bír el 18 csapatot, a Celtic és amíg a PL-ben szerepelt, a Rangers annyira kiemelkedett a küzdelemből, hogy gyakorlatilag az egymás elleni mérkőzéseik döntöttél el a bajnoki címet. A magyar bajnokságban ez a szisztéma azért is lenne még működőképesebb, mert így a bajnokesélyes csapatok tényleg egymás között dönthetnék el az érmek sorsát, ugyanis egy rivális ellen elvesztett 12 pont sokkal többet nyom a latba, mint ha csak két meccset játszanának. Milyen plusz hozadéka lenne még a 12 csapatos bajnokságnak? Minimum három-három Videoton-Debrecen, Diósgyőr-Ferencváros vagy Ferencváros-Újpest rangadó is szerepelne a programban, a több izgalmas mérkőzés megrendezése pedig jó hatással lenne a nézőszámok emelkedésére is.

A versenyrendszer átalakításáról egyébként már az MLSZ is kifejtette a véleményét februárban. Akkor Gudra Tamás, az MLSZ gazdasági igazgatója azzal érvelt, hogy habár az ország gazdasága nem bír el 16 NB I-es csapatot, a létszámcsökkentés komplett országrészek kivonását jelentené a labdarúgás vérkeringéséből, és ez rövid úton több klub csődbemenetelét is eredményezné.

A 38 fordulós rendszer bevezetése magával vonzaná az esetleges hétközi fordulókat is, amelyekre jelenleg főleg a televíziós közvetítések miatt nincs lehetőség. Amíg egy hétvégi fordulóban a csatornák nyolc mérkőzésből hetet műsorukra tűznek, a csapatok szurkolói a fotelből nézik végig a komplett NB I-es fordulót, nem pedig a nézőtéren szurkolnak, ami ugyanúgy bevételt jelenthetne a csapatoknak, mint a közvetítési jogok. Ad abszurdum, a hétközi közvetítések elmaradásával nőhetne még a hétvégi mérkőzések látogatottsága, esetleg talán még hangulat is lenne a bajnokikon. De mint tudjuk, a szurkolók miatt nem járnak a családok mérkőzésre, így ez a váltás tagadhatatlanul egy katasztrofális döntés lenne. Az NB I-ben az utolsó hétközi fordulót egyébként 2011. április 26-27-én rendezték.

A bajnokság megreformálásán túl az MLSZ fattyúgyermekét, az immáron hét éve haldokló, magas pénzdíjakkal is a béka hátsója alatt lévő presztízzsel bíró Ligakupát is meg kellene szüntetni végre, ugyanis arra sem a nézők, sem a klubok nem kíváncsiak.

A megoldása kulcsa a fentiekben keresendő tehát, emelkedne a nézőszám, több lenne a színvonalas mérkőzés, és a játékosok is beleszoknának talán a szerda-szombat ritmusba. Mivel azonban "emeleszék" soha nem az eszükről voltak híresek, így ne legyenek hiú ábrándjaink, marad a Ligakupa, a 16 csapatos NB I és a bundázásra tökéletesen alkalmas, 30. fordulós tét nélküli bohóckodások.