Péntek délben sorsolták a Bajnokok Ligája elődöntőinek párosításait, azóta másról sem olvasok a közösségi médiában, csak arról, hogy akkor most ki ellen épp ki az esélyes, és hogyan fog majd győzni a döntőben a Real. Én ez utóbbiről például kicsit sem vagyok meggyőződve, de annyi különböző fórumon és vitában kellett rendszereznem a véleményem az esélyekről, hogy úgy gondoltam, egyszerűbb lenne írnom egy posztot a témában. Elkészült, fogadjátok szeretettel és kritikával.
Barcelona-Bayern München
Bármilyen meglepő is, nekem most úgy tűnik, a sorsolás leginkább a katalánokkal tolt ki, ők ugyanis a háromból pont azt az egy csapatot kapták meg, akiket esélyesebbnek látok náluk a továbbjutásra. Amúgy sem vagyok elájulva Enrique Barcájától, nekem a a bravúros forma mellett is törékenynek tűnnek, és nem feltétlenül a nevekre meglehetősen közepes védelem miatt. Sokkal inkább azt látom gondnak, hogy Enrique az inidividualizmusban hisz, az egyének klasszisa dönti el a meccseiket, és oké, ez egy Messi-Neymar-Suárez-Iniesta sorral bőven lehet működőképes, de BL-t nyerni inkább jó csapatok szoktak, nem pedig az egyénieskedő sztárok.
Főleg úgy, hogy most a számegyes másik végpontját, Guariolát kellene kiütni hozzá. Pep edzői filozófiájának központi eleme a stratégiai nézőpont, az egyénekben rejlő maximális potenciál kihasználása a csapatjáték optimalizálásán keresztül. Egyszóval és egyszerűen: sokkal jobb edző, mint Enrique, aki ugyan lazított valamelyest az utóbbi két év Barcáját már inkább fojtogató, mintsem repítő tiki-takán, de cserébe az egyéniségek bábjává tette a csapatot.
Ehhez jön hozzá, hogy - mivel két labdát aligha dobnak majd be a pályára - valamelyik csapatnak mindenképp fel kell adnia a saját stílusát, olyan nincs, hogy a Barca és a Bayern is 65%-ban birtokolja a bogyót. Mivel a stílus szervező ereje Guardiola esetében sokkal erősebb, kötve hiszem, hogy Bayern megy majd át kontracsapatba, sokkal könnyebb ezt elképzelni arról a Barcáról, amelyik amúgy is villantott már hasonló erényeket a szezonban. A legutóbbi Clásico alkalmával azonban az is kiderült, hogy egy komolyabb intenzitású nyomással nehezen tudnak megbírkózni, ezt Guardiola még fokozhatja is, amivel okozhat kardinális problémákat Enriquének. Persze az is igaz, hogy a Real elleni csörte nem most volt, a Sevilla ellen például sokkal jobban nézett ki a feltolt védelmi vonal, mint akkor, és a PSG lepofozása is komoly erődemonstráció volt.
Nem azt mondom, hogy a Bayernnek nincsenek gondjai - ha korábban nem is, a Porto elleni odavágón kiderült, hogy bőven vannak -, de egyrészt a párharc kezdetéig jó pár sérült felgyógyulhat, másrészt, ha valaki, akkor Guardiola pontosan tudja, hogyan, és mivel lehet megfojtani a katalánok játékát. Adná magát, hogy a Messi-Suárez-Neymar triót elszigeteli a középpályától, és ehhez meg is vannak az emberei, kérdés, lesz-e erre bármilyen válasza Enriquének. Adná magát a két véekező középpályás (mondjuk Mascherano és Busquets), de ezt a fajta játékot nagyon ritkán játssza a csapat, amikor pedig igen - mint például a Valencia ellen nem is olyan régen -, akkor nem feltétlenül működik megfelelően. Ezért is mondom, hogy a Bayern szempontjából a létező legjobb opció a Barca, mindkét másik csapat sokkal inkább képes a hatékony bekkelésre, ami általában nem szokott ízleni Guardiolának.
Juventus-Real Madrid
Sokan mondják, hogy a sorsolás jolly jokere a Juve volt, de én erről nem vagyok meggyőződve. Egyrészt, egyáltalán nem gyenge az olaszok kerete, másrészt a négybe jutás - ami amúgy tizenkét év óta először jött össze a torinóiaknak, akkor a Realt verték a döntőért - olyan energiákat képes felszabadítani, ami akár kulcsfontosságú is lehet egy kiélezett párharcban.
Ehhez vegyük hozzá, hogy a Realnak hagyományosan nem nagyon megy a Juve ellen: a már citált 2003-as elődöntőben, majd rá két évre a legjobb tizenhat között is az olaszok mentek tovább, de később is összefutottak a csoportkörben, és akkor Ranieri ellenére is oda-vissza nyert a Juve. Ha jobban utánanézünk, akkor arra is ráeszmélhetünk, hogy a Madrid 1989 óta egyszer sem nyert európai párharcot az egyenes kieséses szakaszban, ha olasz csapat volt az ellenfél.
A Real Madrid párharcai olasz csapatok ellen | ||
---|---|---|
1989 óta | ||
Év | Párharc | Továbbjutó |
1989 | AC Milan-Real Madrid | AC Milan |
1990 | AC Milan-Real Madrid | AC Milan |
1992 | Torino-Real Madrid | Torino |
1996 | Juventus-Real Madrid | Juventus |
2003 | Real Madrid-Juventus | Juventus |
2005 | Juventus-Real Madrid | Juventus |
2008 | AS Roma-Real Madrid | AS Roma |
Egy dolog persze a múlt, egy másik meg a jelen, és joggal mondhatja bárki, hogy utóbbi jóval fontosabb. Márpedig most az a helyzet, hogy a Real kerete sokkal erősebb, sőt, ha engem kérdeztek, ehhez a jobb emberanyaghoz egy klasszisokkal jobb edző is társul. Nehezen tudom elképzelni, hogy a leginkább egy eminens diákra - mindig megtanulja a leckét, hogy szóról-szóra felmondja, de pluszt nemigen tud hozzátenni - emlékeztető Allegri gyengébb csapat élén lássa el a kupaspecialista Ancelotti baját, de simán lehet, hogy bennem van a hiba.
Oké, Ancelotti nagyon képes szenvedni egy hatékonyan romboló középpálya ellen - nem véletlen, hogy bajnoki meccset még mindig nem nyert Simeone ellen -, de a Juve sem arról híres, hogy különösebben el tudná rontani azoknak a csapatoknak a játékát, ahol van komolyan vehető széljáték. Márpedig a Realnál van, illetve lesz, mert úgy hírlik, az elődöntő meccseire már Marcelo és Bale is felépül. Erre persze még mindig reagálhat úgy a Juve, hogy 3(5) védővel áll fell, de egyrészt Allegri nem Conte, és nem is tudja ezt a formációt annyira hatékonyan használni, mint az előd, másrészt pedig így nem csak minőségbeli, de számbeli hátrányba is kerülnének az olaszok a vonalak mellett.
Érdekes pont lehet Pirlo szerepeltetése. Első blikkre úgy tűnik, nem igazán bírja el már őt a Juve játéka, másrészt viszont a keret legrutinosabb, már BL-szinten is számtalanszor bizonyított emberéről beszélünk, szóval nagyon jól jöhet a rutinja a Real ellen. És akkor még nem beszéltünk a szabadrúgásairól, amik életveszélyesek, és mivel várhatóan a madridiak dominálják majd a párharcot, kulcsfontosságú lesz, hogy a Juve legalább rögzített helyzetekből odaérjen néha a kapu előterébe.
Pogba felépülése nyilván kulcs, ő talán az egyetlen torinói, aki a semmiből is képes gólt lőni - Casillas ugye közmondásosan nincs jóban a távoli lövésekkel -, meg amúgy is, a Real a legfontosabb kérője, biztos kettőzött erővel menne ellenük. Összességében nekem úgy tűnik, ez Allegri nagy feladata, szokatlant, váratlant kell húznia, hogy legyen esélye, mert az alapjátékával valószínűleg simán kiesik.
Nagyon kíváncsi vagyok, ti hogy látjátok. Egyáltalán, szeretnénk újabb El-Clásicót látni, a szokásos felvezetést tizenötszörösével a BL-döntőben? Valóban underdog a Juventus? Ez a Real lesz az első csapat, amelyik duplázik a BL-ben? Szavazzatok, nem mintha ezen múlna, de a labda ugye gömbölyű, bármi megtörténhet, és a meccs is addig tart, amíg le nem fújja a bíró.