Hetek óta nyílt titok, hogy a Liverpool nem fog tudni szerződést hosszabbítani egyik legígéretesebb fiatal játékosával, Raheem Sterlinggel. Az angol szélső saját bevallása szerint kupákat szeretne nyerni, és mivel úgy látja, hogy erre a 'Pool mezét viselve kevés esélye van - tessék vele vitatkozni, na ugye, hogy nem nagyon lehet -, inkább dobbantana. A játékos egyébként nem könnyű eset, már évekkel korábban, ifiként is voltak balhéi, most pedig ügynökén keresztül olyanokat kezdett el nyilatkozni, hogy heti 900 ezer fontos fizetésért sem maradna az Anfielden.
Mivel a Premier League-ben a következő szezontól szigorodnak a saját nevelésű játékosokra vonatkozó szabályok, idéntől még többet érnek majd az angol játékosok, akiknek eddig is aranyban mérték az árát a szigeten. Sterlingért ennek megfelelően szinte azon nyomban bejelentkezett a City, az Arsenal és a Chelsea is, de állítólag olyan külföldi topcsapatok is elkezdtek puhatolózni a focista ügynökénél, mint a Bayern, a Real és a PSG.
Az igazi bomba azonban csütörtökön robbant, ugyanis bekerült a képbe a Manchester United. És ez nem ám csak kósza pletyka, az összes mértékadó szigetországi internetes lap címlapján ott virított a szalagcím. A két csapat 1964-ben üzletelt egymással a transzferpiacon, azóta közvetlenül egyetlen játékos sem igazolt egyik csapattól a másikhoz. A United a Liverpooltól legutóbb 1938-ban szerzett meg játékost.
Nem tudom csípőből a választ, de ha tippelnem kellene, azt mondanám, ilyen fokon talán egyetleen másik két tetszőleges csapat sem ignorálja egymást az átigazolási piacon. Real-Barca, Inter-Milan, Milan-Juve, Juve-Inter, minden viszonylatban fel tudunk sorolni necces transzfereket az elmúlt évekből, de ha Angliában maradunk és a Unitednél, akkor is ott van Robin van Persie példája, akit három éve az Arsenaltól szerzett meg Sir Alex Ferguson. A legendás skót mester amúgy sem volt szívbajos soha, ha egy közvetlen riválistól kellett igazolnia, első nagy csapatának építését azzal kezdte, hogy lenyúlta a bajnoki címvédő Leedstől Eric Cantonát. A Liverpooltól azonban ő sem vett senkit, soha.
A legutolsó játékos, aki mind a két csapat mezét magára öltötte karrierje során, Paul Ince volt. Ő előbb a Unitedben focizott, és nyert bajnoki címeket, majd egy rövid, viszonylag sikertelen interes kitérő után a Liverpool hívó szavára tért vissza a Premier League-be. Sok babér mondjuk nem termett neki, főleg a hiányában is brutálisan megerősödő United miatt, de a Redknapp-Ince-McManaman-Berger középpálya sokakban idéz még mindig szép emlékeket.
Az utolsó játékos, aki közvetlenül a két klub között cserélt gazdát, Phil Chisnall volt, akit 1964-ben vett meg a Liverpool a Unitedtől. Chisnall nem volt legendás játékos, sem Manchesterben, sem a Mersey-partján nem írta be magát a történelemkönyvekbe, így nem meglepő, hogy ma már nem túl sokan emlékeznek az átigazolására. Ebben persze annak is van szerepe, hogy ötven évvel ezelőtt még közel sem volt olyan feszült a két klub viszonya, mint manapság - a Liverpool éppen európai sikerei előtt állt, a United viszont Sir Matt Busby révén már bőven ismert volt Anglián kívül is -, így aztán Chisnallra sem helyezedett túl nagy nyomás.
Chisnall posztja összekötő volt, 1961-től játszott a Unitedben, ahol olyan klasszisok mellett szerepelhetett, mint Law, Best, Charlton, vagy Stiles. Sosem lett alapember, három év alatt csak 47 meccset játszott, és ezeken összesen 10 gólt szerzett.
A Liverpool 1962-ben jutott fel a Division One-ba - hol volt még akkor a Premier League -, de két szezonnal később már bajnokságot nyert, éppen a Unitedet megelőzve. A csapat edzője Bill Shankly volt, ő igazolta le 1964 áprilisában Chisnallt, akiért 25.000 fontot fizetett. A csatár aztán a Liverpool történetének első európai kupaccsén is játszott Reykjavikban, de meghatározó ember sosem lett, és simán kimaradt a csapat későbbi sikereinek nagy részéből.
1967-ig játszott a 'Poolban, aztán Stockportba, majd a Southendhez ment, de nagy dolgokat már nem hozott össze, szépen lassan elfelejtették a nagyobb klubok. Így is azon kevesek közé tartozik, akik egyaránt megtapasztalták, milyen Bill Shankly és Sir Matt Busby keze alatt játszani.
Hogy aztán Sterlingnek összejön-e a truváj, azt majd meglátjuk, én nem különösebben hiszem, hogy ez egy reális alternatíva lenne. Ami 1964-ben még átlagosnak tűnt - sőt, korábban, az 1958-as müncheni légikatasztrófa után a United öt játékost kapott kölcsön a Liverpooltól, és még a tartalékok közül is válogathatott -, az ma már szentségtörés lenne, Sterling pedig valószínűleg képtelen lenne elviselni azt a fajta nyomást, amit egy ilyen átigazolás jelentene. Valószínűbb, hogy a híresztelések nagy része sima blöff, a menedzser keveri a lapokat a háttérben, erre utal az is, hogy szinte minden újság egyszerre hozta le ugyanazokat a híreket, vagys valaki szánt szándékkal szivárogtatott.