Nem tisztem eldönteni, hogy ott van-e a helyünk a jövő évi Európa-bajnokságon, de a spanyoloknak köszönhetően ennek igen nagy esélye van. Ha kizárólag a matematikai esélyeket nézzük, jelenleg az kell, hogy Lettország és Izland ne kapjon ki, vagyis az oddsokat alapul véve, olyan 80%-os eséllyel mi vagyunk a legjobb csoportharmadikok és lehet ünnepelni. Hogy ez előrelépés-e, lehet-e őszintén örülni neki, az megint megítélés kérdése, a számok viszont nem hazudnak.

Mint látható, ennél gyengébb teljesítményt utoljára 2008-ban sikerült produkálnunk, igaz, ott legalább három, de inkább négy csapat is tisztán nagyobb erőt képviselt mint a magyar válogatott. Különösen az elmúlt három kvalifikáció selejtezőivel borzalmas összevetni az idei évet, hiszen mindhárom alkalommal sokkal erősebb csapatok ellen néztünk szembe, ráadásul ezekben az években is szereztünk pontot/pontokat az aktuálisan továbbjutó csapat ellen. Szörnyű kimondani a valóságot: a magyar válogatott úgy lehet ott az Európa-bajnokságon, hogy mindössze Feröer-szigeteket és Finnországot tudta megverni tétmeccsen.

Számtalan véleményt olvastam az elmúlt órákban, napokban, egyértelműen két tábor találkozott egymással.

1: "Nevetséges, hogy minden idők leggyengébb csoportjából úgy jutunk tovább, hogy az első kiemelt teljesen szétesett és reménytelenül gyenge volt a selejtezők alatt, csak a harmadik helyet sikerül megcsípnünk, ráadásul képtelenek voltunk egy meccsen is ténylegesen jól játszani. Nem mi tehetünk ugyan arról, hogy ilyen gyengék az ellenfelek, de látva Romániát, Görögországot és Finnországot, a harmadik hely csalódás, érjen akár Eb-részvételt, akár nem. Az esetleges siker pedig feljogosítja majd a magyar futballt ilyen mélységekbe lökő vezetőket munkájuk folytatására, vagyis az Európa-bajnoki szereplésünk hosszútávon inkább káros lesz, mintsem hasznos."

2: "Évek óta nem kerültünk közel ekkora sikerhez, teljesen mindegy, hogyan is értük el. Nem számít az sem, milyen játékkal végeztünk ott, ahol, a harmadik hely sikerrel ér fel, hiszen legrosszabb esetben pótselejtezőt játszunk. 1972 óta nem jártunk kontinenstornán, az sem baj, hogy felhígult mezőnyben, de örömteli, hogy végre ott lehetünk a legjobbak között. Ez igenis siker, büszkék lehetünk a srácokra, Dárdai Pálra, Csányi Sándorra, mindenkire."

Azt hiszem, az én véleményem elég egyértelmű, már csak a cikk címéből is kiderül, melyik álláspontot képviselem. De vajon én látom rosszul, és többen szavaznak a 2-es pontra? Várom, várjuk a kommenteket!